Amikor egy országban magas a munkanélküliség, akkor az ország gazdasága is rossz állapotban van. Minden esetben elmondható, hogy egy gazdaság akkor működik a legjobban, ha a munkanélküliség minimális. Ilyenkor képes a piac kellő számú munkahelyet teremteni. A munkahelyek hiánya nagy gondot okoz az államháztartásnak is. Egyrészt kiesik a munkabérből származó adóbevétel. Aki nem visz haza fizetést, az valószínűleg kevesebbet is költ, minden forintot meggondol mire ad ki, így az állam forgalmi adó bevételtől is elesik, másrészt pedig biztosítani kell segélyek kifizetését, ami a költségvetésnek súlyos terheket jelent. Éppen ezért, a gazdaságpolitika alapja a munkahelyteremtés, ami a legjobban a tőkebevonás ösztönzésén keresztül valósítható meg.
Minél jobban tud fejleszteni egy cég, valószínűleg annál több új alkalmazottra lesz szüksége. Az így beindított termelésen keresztül növekednek az állam adóbevételei is. Egy egészséges gazdaságban a munkahely teremtés a piac feladata, átmenetileg az állam beleszólhat, de a kapitalizmusra ez nem jellemző, hanem kifejezetten a szocialista gazdasági modell részét képezi. Teljes foglalkoztatásról a piacgazdaságban nem lehet beszélni. A munkahelyek száma akkor elégíti ki a piaci igényeket, ha a munkanélküliségi ráta 2-3 százalék körül mozog. Ilyen esetekben mindenki tud dolgozni, aki akar. Teljes foglalkoztatás a rendszerváltás előtt volt, amikor „kapun belüli munkanélküliségről” beszéltek, ami azt jelentette, hogy szinte semmi hasznosat nem végzett a dolgozó, csak belépett a gyár kapuján.
